Lone Wolf

Priscilla (2024)

2024. február 03. - Lone Wolf_

Még Quentin Tarantino indította el Hollywoodban azt a tendenciát, hogy a valóságot meghamisítva mutatnak be történelmi eseményeket és életrajzokat. Amikor 2009-ben elkészítette a Becstelen brigantykat a Hitlert meggyilkoló zsidó katonákról, meglepődött a filmes világ, de folytatta a sort a 2019-es Volt egyszer egy Hollywood című dráma-thrillerével, melyben az 1969-es nagy port kavart Sharon Tate gyilkosságot mutatta be egészen máshogyan, mint ahogyan az valójában történt. Az ő verziójában a hippik rossz villába törnek be, Sharon Tate villája helyett a szomszédba, ahol egy színész és a kaszkadőre kinyírják őket. 

priscilla.jpg

A tarantinói hamisítások után következett az Elvis Presley film, amelyben Baz Luhrmann úgy mutatja be Elvist mint egy idiótát, akit dróton rángat, terrorizál sőt fogságban tart és önpusztításba hajszol a hájpacni menedzsere Tom Parker (aki a színészi pályája mélypontján Tom Hanks alakít). A forgatókönyv-írókat nem zavarta a csúsztatások egész sora és a valóság sem, mely szerint Elvis Presleyt egy sikeres ember volt, rengeteg baráttal. Az Elvis film után jött a Szöszi című film 2022-ben Andrew Dominic rendezésében aki szó szerint prostituáltként mutatja be minden idők egyik legtöbbet irigyelt színésznőjét, Marilyn Monroe-t (Ana de Armas alakításában). A film hihetetlenül alpári és ízléstelen. Tény, hogy rengeteg kudarc érte az 50-es és 60-as évek szex-ikonját (rossz házasságok, vetélés stb) de Kennedy k*rvájaként bemutatni őt és kizárólag pszichés problémáira kihegyezni a filmet elég durva csúsztatás.

A sort most a Priscilla című film folytatja egy újabb hazugság-halmazzal és torz életrajzi feldolgozással, mely kizárólag a feleség szemszögéből láttatja az énekest. A forgatókönyvet még láthatta Presley lánya is, aki 2023 januárjában hunyt el. Lisa Maries Presley egyértelműen hazugságok és csúsztatások halmazának nevezte a filmet, mint ahogyan Presley rajongói is pontosan így vélekednek (forrás). A párt ismerők körében egyébként megrökönyödést kelt a sztori üzenete is.

A Priscilla ugyanis egy sértett feleség áldozati szerepben történő ábrázolása, aki állítólag mártírként viselte el az egykori királyt, legalábbis a házasságuk második felében. Akkora csúsztatást még ő sem mert tenni, hogy kapcsolatuk kezdetét is szenvedésnek tüntesse fel, bár a megtévesztett ártatatlan 14 éves lányka szerepét azért felvállalta, amikor Sofia Coppola rendezőnővel összehozták a darab forgatókönyvét. Coppola kisasszony pedig a híres apuka nyomdokvizein haladva csapott le a sztorira, mellyel hírnevet remél. Ez most nagyon nem jön össze neki, mert a Priscilla iszonyúan gyenge produkció.

priscilla2.jpg

A kép forrása: parati.com.ar

A főszerepekben a kétméteres (196 centis) Jacob Elordit hozták össze a 155 centis Cailee Spaenyvel, hogy így jelezzék a szegény, kihasznált nő törékenységét a két fejjel magasabb elnyomó mellett. A valóságban Elvis Presley 182 centi volt (forrás) Priscilla pedig egy átlagos termetű nő. A film helyszíneivel is vannak hitelességbeli problémák és Elvis életének fordulatai sem nagyon stimmelnek.

Jó lenne már végre egy korrekt életrajzi filmet is látni az elmúlt 60-70 év nagy sztárjairól. A Priscillára sajnos nem lehet két csillagnál magasabb értékelést adni.

2csillag.jpg

[A film mafab adatlapja]

alonewolf_blog_also.jpg

 

Imádlak utálni (Anyone But You)

Jelentős hype övezi Will Gluck romantikus vígjátékát az Imádlak utálni (Anyone But You) című filmet, mely a legtöbb hazai moziban telt-házas sikerként fut jelenleg. Az emberek ki vannak éhezve a romantikára és a humorra, főleg ha ezeket csinos és jóképű szereplőkkel kapják, életigenlő sziruppal leöntve. Nos a szirup kétségtelenül megvan a filmben mint ahogyan a csinos főszereplő hölgy, Sydney Sweeney illetve a jóképű (és kigyúrt) főhős, Glen Powell révén a szép emberek esztétikai összhatása is, de a humor és a romantika már vérszegényen van adagolva. (Hát még az eredetiség.)

imadlak_utalni.jpg

A kép forrása: vanityfair.com

Viccesnek tűnhet a film a bemutató alapján de sajnos egy kézen meg lehet számolni hányszor lehet jóízűen felnevetni közben (és tegyük hozzá csonkolt kezet mondanék [3 újjra redukálva azt a bizonyos kezet], ha a saját reakcióimat nézem). A romantika is nagyon mesterkélt gyakorlatilag inkább hatásvadász minden erre irányuló szándék végig a 100 perces játékidő alatt. (Szerencse hogy nem hosszabb a film, mert a sok sziruptól én speciál diabéteszt kaptam volna a végére, ha mondjuk ebből 120 percet kell végignézzek.)

A forgatókönyv és a rendezés olyan, mintha szándékosan mindent elkövettek volna azért, hogy egyetlen igazi és mély érzelem se legyen az egészben még véletlenül se. A sztori középpontjában kő-gazdag amerikai milliomosok állnak, akik összejönnek Ausztráliában egy családi eseményen, miközben egy leszbikus pár esküvőjét ünnepelve azt találgatják, hogy melyik fiatal kivel és mikor jön majd össze. Mert hogy kábé ez a legfőbb gondjuk és ennyi a film legnagyobb mélysége is. Az összegyűlt rokonok közül mindenki milliomos, mindenki jól néz ki, mindenki kisportolt és persze mindenkire igaz, hogy a szerelmi intrikák nyomon-követése a legfőbb hobbija. Ezekből pedig akad néhány: ott van például a csinos joghallgató-lány Bea (Sydney Sweeney), aki bár gyönyörű, mégsem menyasszony még (döbbenet). A hihetetlen és szürreális szitut tetézi, hogy korábban lefeküdt ugyan a kigyúrt Bennel (Glen Powell) egy félreértés miatt mégsem lettek egy pár (elképesztő). Akinek pedig ennyi sokkoló tény sem elég: mindkét fiatal meghívott lesz a már említett esküvőn, ahol exeik is megjelennek.

imadlakutalni.jpg

A kép forrása: menshealth.com

A karakterek mélységi bemutatásával nem bíbelődik a rendezés és a script, előéletükről minimálisat tudunk meg (azt is inkább csak a női főszereplőről, mégpedig annyit hogy jogásznak készül, aztán mégsem annak készül), így igazából kizárólag romantikus vágyaikra épít a karakterisztika.

A film alap-története szerint a fiatal és kellemes megjelenésű főszereplők kevernek-kavarnak, egymást próbálják féltékennyé tenni, miközben végül mégis összejön Bea és Ben, amit ember meg nem mondott volna (kb az első 5 perc után). Kapunk sok meztelenkedést, néhány ízléstelen jelenetet és pár tengerparti nagy totált. Az Imádlak utálni kb ennyi: szirupos, mézédes, nagyon felszínes, vérszegény vígjáték, néhol közönséges kivitelben és végig hatalmas adag mesterkéltséggel. DE tény, hogy a főszereplő páros nagyon jól mutat a filmvásznon és láthatjuk Ausztrália legszebb városát Sydneyt is (éjjel és nappal is).

Kapunk gyönyörű tengerpartokat és két nagyon szép embert (sokféle ruhában és pucéran is). Túl sok jót vagy ennél többet nehéz lenne mondani Will Gluck filmjéről, melyet kb már akkor elfelejtettem amíg a mozi külső ajtajához értem. Értékelés: közepes. 2esfel_csillag_jo.jpg

[A film mafab adatlapja]

alonewolf_blog_also.jpg

A méhész (2024)

A kitűnő forgatókönyvíró David Ayer (Kiképzés, U-571) aki később rendezőként is bizonyított a 2014-es Harag elkészítésével (mely Brad Pritt főszereplésével háborús filmként debütált 2014-ben) ezúttal idén januárra egy pörgős akciófilmet rakott össze nekünk, melyben Jason Statham alakítja a legfőbb karaktert. A méhész egy kőkemény és véres akciófilm lett, mérsékelten eredeti alapsztorival viszont nagyon látványos bunyókkal és tűzpárbajokkal.

mehesz.jpg

A kép forrása: menshealth.com

Az alaptörténet középpontjában egy különleges amerikai szervezet áll, mely profibb ügynököket alkalmaz mint a SEAL, a Delta Force, a CIA vagy éppen az FBI. Feladatuk a legvégső védvonal biztosítása az Egyesült Államok számára. Nevük és szimbólumuk a méh, legjobb ügynökeik pedig a méhészek. Egyikük, Adam Clay (Jason Statham) visszavonultan él egy farmon, ahol egy pajtát bérel egy kedves és önzetlen nyugdíjas tanárnőtől. Érdekes módon tényleg méhekkel foglalkozik: mézet állít elő de minden más téren teljesen átlagos életet él. Egy nap azonban Clay aktivizálódik és iszonyatos pusztításba kezd, amikor főbérlőjét (a kedves nénit) egy ismeretlen adathalász maffia kiforgatja mindenéből (és a hölgy öngyilkos lesz). A feldühödő méhész vérprofi módon kezdi sorra kiiktatni az adathalász szervezet tagjait, de közben ráébred arra, hogy a szálak a lehető legmagasabb szintre, a Fehér Házba vezetnek. Vajon mit tesz Clay? Elmegy a végsőkig? Túléli az iszonyatos hadjáratát? Képes lesz igazságot tenni végül? A válaszokat akkor tudjuk meg, ha megnézzük ezt a 105 perces akció-orgiát a moziban az idén nyáron már 57-et betöltő, de még mindig tökéletes formában lévő Jason Stahammel. Igazából nem bánjuk meg, ha szeretjük az akciófilmeket.

A Méhésszel persze vannak problémák is: például a rengeteg a túlzás. Van, hogy a főhőst több tucat kommandós lövi és persze soha nem találják el (még véletlenül sem) sőt néha egyszerre vagy tíz képzett katonát ártalmatlanít közelharcban. Hozzá kell tenni azért, hogy a legyőzhetetlen szuper-kommandós karaktere szinte egy idős az akciófilmes műfajjal Amerikában. Ott van a 80-as évek Chuck Norris - Svarci - Stallone repertoárja, melyekben a főhős (aki mindig egy szuper-képzett katona) százakat vagy akár ezreket iktat ki, miközben alig szenved egy-egy karcolást. Norris az Ütközetben eltűnt filmekkel, Svarci az 1985-ös Komandóval, Stallone pedig a Rambó mozikkal sugallja: vannak legyőzhetetlen szuper-katonák. Aztán erre az erős filmes nosztalgia-alapra építkeznek napjainkra például John Wick filmek is, melyekkel a Méhész mutat némi rokonságot.

A Méhészbe szerepet kap az idősödő Jeremy Irons (aki 75 évesen is szálfa egyenes tartású, bizonyítandó: rajta nem fog az idő) és a mélynövésű (Éhezők viadal filmekből ismert): Josh Hutcherson. Utóbbi kifejezetten jól játszik, ami azért is meglepő, mert kimondottan rosszfiú-karaktert kap. (Az itt következő képen ő látható a filmből egy ízléstelen zakóban.)

mehesz_2.jpg

A kép forrása: washingtonpost.com

Tetszetős néhány jelenet is, mint amikor Statham beáll abba a katonákból álló körbe, mely éppen az ő elfogását tervezi talpig fegyverben megvitatva a teendőket. Jók a verekedések és a legvégső harchoz is találtak egy ellenfelet Stathamnek (ő Lazarus - alias: Taylor James) bár a karaktert sajnos nem építették fel. A klasszikus jó és rossz végső összecsapás így sajnos nem jön össze (ez azért egy erős negatív kritika a sok túlzás mellett).

Akinek elsősorban való a Méhész: az az akció-fanok táborába tartozó, Rambo és John Wick filmeket is szerető mozirajongó. Mivel én éppen ilyen vagyok, nekem tetszett és bár nem az évszázad alkotása, illetve Oscarra sem számíthat, számomra megérte egy mozijegy árát, mert voltaképp jól szórakoztam rajta.

[A film mafab adatlapja]

3esfel_csillag.jpg

Értékelés: 3 és fél csillag, mert a közepesnél jobb elsősorban az akciójelenetek, bunyók és Statham miatt. Az IMDb-n is jelenleg 68%-on áll (5-6 ezer szavazat után). 

alonewolf_blog_also.jpg

[Lone Wolf]

A 2022-es év legjobb rendezése

Kritika a mafabon (a Magyar Film Adatbázis engedélyével)

Delia Owens 2018-ban írta meg nagy sikerű regényét Where the Crawdads Sing címmel (magyarul: Ahol a folyami rákok énekelnek) és bár az írónő biológiai doktorátussal rendelkezik, nem pedig szépirodalmi PhD fokozattal, minden szinten elismerést kapott regényéért (a szakmától és a nagyközönségtől is). Voltaképp arról írt, amiben nagyon is jártas, hiszen Dél-Georgia mocsárvilágában nőtt fel ő is (miként regényének hősnője), gyermekkora óta tanulmányozva a terület élővilágát. Így elmondható, hogy regényének főszereplője, Kya, akit a filmben Daisy Edgar-Jones alakít, kicsit ő maga. Ugyanakkor története nem csupán egy különleges nő karakter ábrázolása, és kapcsolatainak bemutatása, hanem egy fordulatokban gazdag krimi is, egy rejtélyes gyilkosság sztorija, a hozzá kapcsolódó nyomozással, majd tárgyalással együtt.

folyamirakok_film1_lonewolf.png

A kép forrása: sonypictures.com

A filmet így érdemes három szálon értékelni (és elemezni), egyrészt lélektani drámaként, Kya sorsának bemutatását górcső alá véve, majd krimiként, az említett gyilkosság kapcsán, és végül romantikus történetként is, hiszen Kya szerelmi élete is egy fontos cselekményszál, mind a regényben, mind pedig a filmben. Ami a lélektani drámát illeti: a film érzékletesen tárja fel a kamaszként magára maradt kislány belső vívódásait és azt a folyamatot, ahogyan lassan, fokozatosan nyit az emberek felé előbb a mocsárvilág boltos házaspárja, majd az egyetlen környékbeli fiú, Tate (Taylor John Smith) irányába. Sorsának alakulása valódi dráma: nem jár iskolába, és mindvégig kiszolgáltatott a külső világgal szemben. Bár közben megvédi tőlük házát (a felvásárlás elől), és állandó jövedelemre is szert tesz könyvei eladásán keresztül.

folyamirakok_lonewolf2.jpg

A kép forrása: variety.com

A második történetszál, a krimi érdekesebbé teszi a filmet, hiszen rejtélyeket és fordulatokat kapunk a segítségével. Ki ölhette meg a lány életében másodikként felbukkanó férfit, Chase-t (Harris Dickinson)? Indoka bőven lett volna rá a lánynak, hiszen a férfi erőszakosan bánik vele, és be is csapja, de a film utolsó pillanatáig nem tudhatjuk, valóban ő volt-e a tettes. Ebben (is) mesteri a rendezés, Olivia Newman koncepciója. A harmadik szál a romantika, mely a két férfival kapcsolatban bontakozik ki. Bár valódi és mély érzelmek Kyát nyilván csak Tate-hez kötik, hisz ő valóban szereti a lányt (annak dacára is, hogy egy alkalommal évekre elhagyja). Az Ahol a folyami rákok énekelnek a 2022-es év egyik legjobb filmje, a regény pedig – ami alapján készült – a legjobba egyike, amit olvastam.

folyamirakok_lonewolf3.jpg

A kép forrása: glamour.com

Azoknak ajánlom a filmes verziót, akik szeretik a különleges történeteket, a regényt pedig a dráma és romantika iránt fogékonyaknak. Nálam egyértelműen 4-5 csillagot érdemlő produkció az alaptörténet, a rendezés és a főszereplők, főleg Daisy Edgar-Jones alakítása miatt. Szerintem egyszer mindenkinek látnia kell, a történet értékes mondanivalója miatt. Ez pedig szerintem úgy hangzik, hogy azon az úton kell járnunk, ami belsőnk alapján számunkra rendeltetett, és annak élnünk, ami igazán boldoggá tesz bennünket. A filmbeli lápi lányt a mocsárvilág tette boldoggá, de ez mindenki számára más-más dolog lehet. A lényeg, hogy megtaláljuk, hogy mi az. Ezt üzeni leginkább ez a különleges film.

A film mafab adatlapja

4esfel_csillag.jpg

alonewolf_blog_also.jpg

[Lone Wolf]

A 3 legjobb film 2023-ban

A tavalyi filmes év nagyon vegyes színvonalat hozott a hazai mozi-rajongól számára: kaptunk remek alkotásokat és sajnos nagyon sok gyenge produkciót is, melyek a várakozásokkal ellentétben nagy csalódást jelentettek számunkra. Visszatekintve a tavalyi évben általam megtekintek mozifilmek hosszú listáján mégis egyszerű volt számomra a három legjobbat kiválasztani, hiszen csak ezek a filmek kaptak tőlem magas minősítést (4 vagy 4,5 csillagot). Nézzük tehát "őket" sorban.

Oppenheimer (2023)

oppenheimer_lonewolf.jpg

A kép forrása: www.boston.com

Christopher Nolan életrajzi drámája a legelső atombombát kifejlesztő amerikai fizikusról, Robert Oppenheimerről tavaly nyáron került a magyar mozikban és alaposan meglepte a rajongókat. A híres tudósról ugyanis szinte mindenki tanult már középiskolai tanulmányai során, de temérdek olyan információval is ellátott bennünket Nolan filmje, ami újdonság volt mindenki számára. Ilyen például Oppenheimer kissé zavaros magánélete (hogy volt szeretője [Florance Pugh alakításában bemutatva]), aztán sajátos kapcsolatrendszere a korszak más nagy tudósaival (például Albert Einsteinnel és a magyar származású Szilárd Leóval), illetve folyamatos harca legfőbb ellenségével a politikus Lewis Strausszal (aki végül tönkreteszi hírnevét és szakmai előmenetelét). Az Oppenheimer egy kiváló rendezésű film, négy kiemelkedően jó alakítással: Cillian Murphy (Oppenheimer), Matt Damon (Grove ezredes), Emily Blunt (a feleség) és Robert Downes Jr (Lewis Strauss) jóvoltából. Kétségtelenül a tavalyi esztendő három leginkább sikeres produkciójának egyike.

Semmelweis (2023)

semmelweis_lonewolf.jpg

A kép forrása: www.24.hu

Koltai Lajos filmje a Semmelweis a tavalyi év másik nagy meglepetés-produkciója mely decemberben érkezett meg hazai mozikba. A középpontban az a Semmelweis Ignác áll, akit 176 éve mindenki az anyák megmentőjeként ismer. Az ő esetében is igaz, ami Oppenheimernél elhangzott: tudtuk, hogy korát megelőző tehetségű szülész volt, de nem tudtunk valódi természetéről. Arról többek között, hogy anyagi gondokkal küzdött (albérletekben élt), munkamániás volt és nehéz természetű ember, akivel csak nehezen jöttek ki kollégái. Sokaknak hatott újdonságként az is, hogy mekkora harcot kellet vívnia feletteseivel és a többi orvossal, hogy meggyőzze őket kulcs-szerepükről a szülésre várakozó anyák megbetegítéseiben. Mert ezt volt Semmelweis legnagyobb érdeme: vállalva a szakmai kiközösítést is, kitartott igaza mellett, miszerint hatásos (klórmeszes) kézfertőtlenítés hiányában a boncolásról érkező orvosok maguk okozzák a gyermekágyi lázat a szülő nőknél. Koltai filmjének Semmelweise egy romantizált karakter, aki gyengéd viszonyba keveredik egy nővérrel, mely viszony valószínűleg kitalált, mindenesetre így három kitűnő alakítást élvezhetünk Vecsei H Miklós (Semmelweis), Nagy Katica (Emma nővér) és Gálffi László (Klein doktor) előadásában. 

Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája

hungergames2023_lonewolf.jpg

Francis Lawrence, akit korábban a Legenda vagyok (2007), A királyság (2009) illetve a Vörös veréb (2018) elkészítéséért méltattunk, tavaly novemberben egy nagyon élvezetes és izgalmas Hunger Games folytatással ajándékozott meg bennünket. A 2012 óta nagy sikerrel futó franchise ezzel a filmmel kap előzmény-történetet a hatalomra kerülő Snow elnök felemelkedését bemutatva. Láthatjuk a fiatalembert (Tom Blyth) szegény-sorban de ambíciókkal telve, amikor még megvan benne a jóság és megszereti a gondjaira bízott éhezők viadala versenyzőt, a csinos Lucy Grayt (Rachel Zegler). Kettejük párosa jól működik, a film első részét uraló viadal izgalmait együtt vészelik át: a lány az arénában, Snow pedig őt mindenben segítve a szponzorok között. Itt is három alakítás emelhető ki: a már említett Tom Blyth és Rachel Zegler mellett Josh Andés Rivera, aki az elárult jóbarát bőrébe bújik. A 2023-as Hunger Games egyszerre izgalmas, szórakoztató és lenyűgöző a látványvilágát tekintve. Megérdemelten bronzérmes a tavalyi filmek listáján.

alonewolf_blog_also.jpg

[Lone Wolf]

Ridley Scott 10 legjobb rendezése

A novemberben már 86-ot betöltő Ridley Scottnál kevés filmes tud gazdagabb és termékenyebb szakmai életutat felmutatni, így talán meglepő lehet, hogy még egyszer sem kapta meg az Oscart (és az ezzel járó legmagasabb szakmai elismerést). Az arany szobrocskára egyébként eddig háromszor jelölték: 1992-ben a Thelma és Louise megrendezéséért, 2001-ben a Gladiátor munkálataiért és 2002-ben pedig a Sólyom végveszélyben elkészítéséért. Mindháromszor méltatlan jelöltet választott helyette az Amerikai Filmakadémia, ami azon túl, hogy minősíti a szervezetet, Scottot is frusztrálja. Egyik nyilatkozatában így fogalmazott: 

"Tudjátok, még nem nyertem Oscar-díjat. Viszont ha egyszer összejönne, azt fogom mondani, hogy k*rvára ideje volt!" /Forrás: hu.ign.com/

Ugyanakkor mindenki elismeri az idős mester kivételes rendezői tehetségét, mely ugyan legutóbbi alkotása kapcsán kapott kritikákat is - a Napóleon történelmietlen jelenetei és alapkoncepciója kapcsán - ám tíz eddigi sikerfilmje előtt a szakma és a nagyközönség is egyaránt tiszteleg.

ridley_scott.jpg

A kép forrása: yahoo.com

De lássuk melyik ez a 10 film sorrend nélküli felsorolásban, tartózkodva attól, hogy minősítsük a listán szereplő alkotásokat egymáshoz viszonyítva.

A sólyom végveszélyben (2001)

Szinte mindig, mindenhol szerepel a legjobb háborús filmek listáján A Sólyom végveszélyben, mert nagyon igényesen és magas szakmai színvonalon elkészített realisztikus alkotás az amerikaiak 1993-as szomáliai bevetéséről. A filmben olyan sztárok is szerepelnek, mint Tom Sizemore, Ewan McGregor, Eric Bana, Josh Hartnett, Orlando Bloom.

Mentőexpedíció (2015)

Az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb sci-fijét 2015-ben készítette el Ridley Scott, humorral, rengeteg vicces jelenettel és tudományos érdekességgel fűszerezve. A sikerhez persze kellett Matt Damon is, aki egyedi stílusban alakítja a Mars felszínén "felejtett" asztronautát.

Nyolcadik utas a halál (1979)

Egy egész franchise és külön fantázia-világ született 1979-ben, amikor Scott megrendezte a legelső Alien filmet, Sigourney Weaver főszereplésével. Különleges érzékkel nyúlt a témához, mesterien fokozva a feszültséget és adagolva a sokkoló jeleneteket. Előző posztomban már írtam a franchise sikeréről amihez természetesen kellett a remek indítás is, a legelső epizód kivételesen jó megrendezése.

Szárnyas fejvadász (1982)

Kultuszfilmmé vált a Blade Runner és folytatása is sikert aratott 2017-ben. Ám az első, eredeti rész a jobb, Harrison Ford és a gyönyörű Sean Young főszereplésével, Vangelis zenéjével. Egy különleges világot mutat be, miközben feszegeti a mesterséges emberek - deus ex machina - egyenjogúságának morális kérdéseit is.

Fekete eső (1989)

Egy kevésbé nagy publicitást élvező filmje volt 1989-ben a Fekete eső, egy Japánban zajló nyomozós történetről Michael Douglas és Andy Garcia főszereplésével. A film izgalmas és különleges is, mert a japán kultúra többarcúságát is bemutatja.

Gladiátor (2000)

Hatalmas érdeklődés övezte ezt a nagy-szabású történelmi filmet 2000-es bemutatásakor és szinte mindenki biztosra vette, hogy ez majd elhozza az Oscart Ridley Scott számára. A 2001-es Oscar-gálán azonban meglepő és érthetetlen módon az akadémia döntnökei Steven Soderberghnek ítélték az arany szobrot a Traffic című film megrendezéséért. Pedig a Gladiátor a legjobb ókorban játszódó film a mai napig, Russel Crowe remek alakításával.

Az utolsó párbaj (2021)

A The Last Duel valós eseményeket feldolgozó középkorban játszódó történelmi dráma, mely ugyan megosztotta a rajongókat, valójában igényesen elkészített film, kivételesen jó alakításokkal. Matt Damon, Adam Driver, Ben Affleck és a gyönyörű Jodie Comer egyaránt kitesznek magukért.

Hazugságok hálója (2008)

Személyes kedvencem a 2008-as Hazugságok hálója, mely a Közel-Kelet bonyolult viszonyait tárja elénk egy ott tevékenykedő és terroristákra vadászó amerikai CIA ügynök, Roger Ferris (Leonardo DiCaprio) nyomozásain keresztül.

Prometheus (2012)

Az Alien franchise feltámasztását jelentette a Prometheus elkészítése 2012-ben, mely nagy sikert aratott a rajongóknál, a korábbi részek gyengébb eredményei után. A film teljesen új stílust hozott az Alien-világba és fordulatos alaptörténetével egy új eredet-sztorival ajándékozott meg bennünket.

Mennyei királyság (2005)

Az egyik legjobb történelmi film, amit valaha készítettek a Mennyei királyság. A téma középkori, konkrétabban a Szentföld harcaiba repít el bennünket, ahol a muszlimok Jeruzsálem visszavételére készülnek. Nagyon jó a rendezés és a főszerepekben Liam Neeson illetve Orlando Bloom is emelik a film színvonalát.  alonewolf_blog_also.jpg

[Lone Wolf]

Az Alien franchise 2024-ben

Mi más is lehetne kezdő-posztom itt az Alone Wolf blogon, mint az Alien franchise, amely az egyik legkedveltebb filmes világom hosszú évek (évtizedek) óta. Főleg most aktuális a téma, hogy kiderült: 2024 augusztus 16-án jön a legújabb Alien rész, a Romulus mégpedig Fede Alvarez rendezésében. A 45 éves uruguayi születésű Alvarez alig egy éves volt a Nyolcadik utas a halál forgatásakor. Ennek ellenére jónak tűnik a feladatra, mert van érzéke a kemény filmekhez, mint ismeretes ő rendezte a Vaksötét című horror mindkét részét (2016-ban és 2021-ben is). Meglátjuk milyen lesz az ő kezében az Alien-világ. De miért is annyira érdekes ez a közeg?

alien_lonewolf1.jpg

A kép forrása: digitalspy.com

Alan Dean Foster 1979-ben alkotta meg az egész Alien témát, melyet aztán egy kitűnő script-editor páros vitt filmre: Dan O'Bannon és Ronald Shusett. A Nyolcadik utas a halált kábé nekik köszönhetjük és persze Ridley Scott rendezőnek illetve Hans Rudolf Giger illusztrátornak, aki olyan ütősre csinálta az Alienek megjelenését. Mindenkire a frászt hozták akkoriban ezek a lények, mert totál újdonságnak számított ez a gondosan kitalált (és megjelenített) rémálom, a tojásból kikelő, majd arcra támadó és aztán az emberekből kirobbanó szörnyekkel (melyek aztán 3 méteresre megnőve falnak fel mindent). Pontosabban 218 centisek, mert hiszen az Alien jelmezt először magára ötlő nigériai Bolaji Badejó pontosan ilyen magas volt, amikor felkérték az érdekes faladatra 1979-ben.

Később jött a második rész 1986-ban, a Bolygó neve halál, melyet már James Cameron rendezett és amely sokakat meglepő módon be is előzte az eredeti epizódot. Jelenleg kiegyenlített közöttük a verseny: ma az IMDb oldalán az 1979-es első rész 8,5 ponton áll, az 1986-os második fejezet pedig 8,4 -es értékelés-átlagot mutat. A kommandósok harca az LV-426-on kétségtelenül feldobta a franchise-t és újabb lökést adott a későbbi részekhez. Azok pedig jöttek is sorban: 1992-ben a harmadik, börtönbolygós rész David Fincher rendezésében, majd a negyedik epizód 1997-ben, Jean-Pierre Jeunet kezei közül kikerülve. Ezek azonban nem érték utolsó az első két rész sikerét, még ma is alig vannak 6 pont felett a rajongóknál (szintén az IMDb felületén).

Igazi vérfrissítést csak a 2012-es Prometheus hozott és a tény, hogy újra Ridley Scott kezébe kerültek az Alienek. Ám ő is hibázott 5 évvel később a Covenant elkészítésekor, mely megint visszaesést hozott a furulyázó droidokkal. Közben voltak nagyon nagy melléfogások is, az úgynevezett versus részek: 2004-ben és 2008-ban, melyeknél összehozták a predátorokat az alienekkel, ám a rajongók a lépést kevéssé értékelték.

Persze az egész franchise sikere nagyon nagyban múlt Sigourney Weaveren, aki tökéletes választás lett Ripley hadnagy szerepére. A 180 centis színésznő egyszerre tudott ugyanis szexi és kőkemény lenni úgy, hogy közben tényleg el is hittük neki, hogy képes mindarra amit tesz. Elbánt a félelmetes lényekkel négy részen keresztül, miközben a végére maga is közéjük került (bár a negyedik epizód már kissé zagyvasággá tette ezt a dolgot).

fedez_alien.jpg

Alvarez. A kép forrása: uk.movies.yahoo.com

Az Alien filmek jövője most a 2024-es Romulus sikerén (vagy bukásán) múlik és persze Fede Alvarez rendezői tehetségén. Az új rész alaptörténetéről egyelőre csak annyi szivárgott ki, hogy az majd a két legelső rész közötti idősíkban játszódik, vagyis a Nyolcadik utas a halál után, de a Bolygó neve a halál előtt. Ez talán szerencsés döntés, hiszen éppen ez az a korszak, mely sikerre vitte a franchise-t.

Akár moziban láthatjuk a Romulust (reméljük így lesz) akár valamilyen csatornán, tűkön ülve várjuk már a bemutatót, különösen mert maga Ridley Scott is elismerően nyilatkozott az eddig elkészült jelenetekről (egyszerűen annyit mondott: "k&rva jó lett"). Ámen

alonewolf_blog_also.jpg

[Lone Wolf] 

Lone Wolf

Isten hozott nálam!

Az Alone Wolf blog egy filmes oldal, ahol elemzéseket, kritikákat, filmes listákat olvashatsz, mi-több tájékozódhatsz rendezőkről, sztárokról, mindenről ami a film-világgal kapcsolatos. A bloggazda egy grafomán bölcsész, aki inszomniája miatt esténként nagyon ráér az írásra.

Kicsoda Lone Wolf?

Egy nagy klasszikus: Petrus Rosidus szavait kölcsönvéve: A múlt történései iránt érdeklődő XXI. századi magister, aki elvonult elmélkedései során szívesen mélyed el film- és könyv élményeiben miközben nyitott a világ eseményeire is. Legfőbb kutatási területe a filmek világa és a túlélés lehetőségeinek boncolgatása a minimalizmus keretrendszerében.

A filmeket illetően kedvencei az elgondolkodtató történetek, jól megírt drámák, thrillerek, de szereti a jó akciófilmeket, Marveleket is. Minden stílus érdekli, ha érez benne minőséget és egyediséget, kedvencei mégis különleges filmek (4 kalandfilm, 3 dráma, 3 vígjáték)

lonewolf_logonegyzetes.jpg

süti beállítások módosítása