Kritika a mafabon (a Magyar Film Adatbázis engedélyével)
Delia Owens 2018-ban írta meg nagy sikerű regényét Where the Crawdads Sing címmel (magyarul: Ahol a folyami rákok énekelnek) és bár az írónő biológiai doktorátussal rendelkezik, nem pedig szépirodalmi PhD fokozattal, minden szinten elismerést kapott regényéért (a szakmától és a nagyközönségtől is). Voltaképp arról írt, amiben nagyon is jártas, hiszen Dél-Georgia mocsárvilágában nőtt fel ő is (miként regényének hősnője), gyermekkora óta tanulmányozva a terület élővilágát. Így elmondható, hogy regényének főszereplője, Kya, akit a filmben Daisy Edgar-Jones alakít, kicsit ő maga. Ugyanakkor története nem csupán egy különleges nő karakter ábrázolása, és kapcsolatainak bemutatása, hanem egy fordulatokban gazdag krimi is, egy rejtélyes gyilkosság sztorija, a hozzá kapcsolódó nyomozással, majd tárgyalással együtt.
A kép forrása: sonypictures.com
A filmet így érdemes három szálon értékelni (és elemezni), egyrészt lélektani drámaként, Kya sorsának bemutatását górcső alá véve, majd krimiként, az említett gyilkosság kapcsán, és végül romantikus történetként is, hiszen Kya szerelmi élete is egy fontos cselekményszál, mind a regényben, mind pedig a filmben. Ami a lélektani drámát illeti: a film érzékletesen tárja fel a kamaszként magára maradt kislány belső vívódásait és azt a folyamatot, ahogyan lassan, fokozatosan nyit az emberek felé előbb a mocsárvilág boltos házaspárja, majd az egyetlen környékbeli fiú, Tate (Taylor John Smith) irányába. Sorsának alakulása valódi dráma: nem jár iskolába, és mindvégig kiszolgáltatott a külső világgal szemben. Bár közben megvédi tőlük házát (a felvásárlás elől), és állandó jövedelemre is szert tesz könyvei eladásán keresztül.
A kép forrása: variety.com
A második történetszál, a krimi érdekesebbé teszi a filmet, hiszen rejtélyeket és fordulatokat kapunk a segítségével. Ki ölhette meg a lány életében másodikként felbukkanó férfit, Chase-t (Harris Dickinson)? Indoka bőven lett volna rá a lánynak, hiszen a férfi erőszakosan bánik vele, és be is csapja, de a film utolsó pillanatáig nem tudhatjuk, valóban ő volt-e a tettes. Ebben (is) mesteri a rendezés, Olivia Newman koncepciója. A harmadik szál a romantika, mely a két férfival kapcsolatban bontakozik ki. Bár valódi és mély érzelmek Kyát nyilván csak Tate-hez kötik, hisz ő valóban szereti a lányt (annak dacára is, hogy egy alkalommal évekre elhagyja). Az Ahol a folyami rákok énekelnek a 2022-es év egyik legjobb filmje, a regény pedig – ami alapján készült – a legjobba egyike, amit olvastam.
A kép forrása: glamour.com
Azoknak ajánlom a filmes verziót, akik szeretik a különleges történeteket, a regényt pedig a dráma és romantika iránt fogékonyaknak. Nálam egyértelműen 4-5 csillagot érdemlő produkció az alaptörténet, a rendezés és a főszereplők, főleg Daisy Edgar-Jones alakítása miatt. Szerintem egyszer mindenkinek látnia kell, a történet értékes mondanivalója miatt. Ez pedig szerintem úgy hangzik, hogy azon az úton kell járnunk, ami belsőnk alapján számunkra rendeltetett, és annak élnünk, ami igazán boldoggá tesz bennünket. A filmbeli lápi lányt a mocsárvilág tette boldoggá, de ez mindenki számára más-más dolog lehet. A lényeg, hogy megtaláljuk, hogy mi az. Ezt üzeni leginkább ez a különleges film.
